Torockó és Torockószentgyörgy

 Torockó és Torockószentgyörgy

A Torockói Medencében már a Római korban (II–III. sz.) őrszolgálat működött, majd a tatárjárás után (XIII–XIV. sz.) királyaink kézdi székelyeket telepítettek be – akiknek emlékét őrzi a Székelykő is – és létrehozzák az ötödik Székely Széket: Aranyos-széket. A helynevek máig őrzik a hajdani birtokosaik nevét: Székelykő, Székelykocsárd, Székelyföldvár. A történelmi múlt érdekes véletlenek folytán sok mindent megduplázott Torockó környékén: a medencét két hegy veszi közre, a Székelykő és az Ordaskő; a medencében két magyarlakta falu és két román falu van, Torockó és Torockószentgyörgy, valamint Bedellő és Gyertyános; két megye osztozott a vidéken, hol Torda-Aranyos vármegyéhez, hol Fehér vármegyéhez tartozott; két vára volt, a Székelykő vár (XIII. sz.) és a Torockószentgyörgy-i vár (XIV. sz.); az év bizonyos szakában a Nap kétszer kel fel Torockón; két vízgyűjtő medence, az Aranyos és a Maros folyóké, osztozkodik a vizein; Torockó népe eredetileg két népből tevődött össze, székely-magyarokból és a betelepült vasműves németekből; két festőművész örökítette meg a táj és a népviselet szépségeit, Vass Albert (1896–1969) és Dócziné Berde Amál (1886–1976); az erdélyi művelődéstörténet két jeles személyisége származik a vidékről, Brassai Sámuel (1800–1897) és Kriza János unitárius püspök és néprajzkutató (1811–1875). Torockó

A házak stílusa – a házak eredeti formában felújítva elnyerték az „Europa Nostra” díjat – nem falusi portára utal, hanem városias jellegű. Végre is a torockóiak kőből rakott házaikkal a világ elé tárhatták legnagyobb büszkeségüket, hogy ők szabad polgárok, nem egy falu, hanem egy város lakói. Ajánlott meglátogatni a Néprajzi és Vasművességi Múzeumot Torockón, megmászni a Székelykövet (620 m szintkülönbség), sétát tenni a faluban, megnézni a vízimalmot (1723) vagy a Torockószentgyörgy-i várromot.

Torockó